reakció egy nem nullás méretű nő levelére

A cikk nem mai. Több mint két éves, én mégis most találtam, sőt, az elmúlt hetekben többször is összefutottam vele, mintha kérte volna, hogy olvassam el és kicsit akadjak ki rajta.

Az értelmező képességem természetesen jeles, így látom, hogy elsősorban a fogyókúrázókhoz írta levelét, mégis van benne néhány olyan dolog, amihez muszáj pár mondatban hozzá szólnom.

Kezdve a legelső mondattal : „A társadalom titeket dicsőit.” Kiket? Mert minket aztán biztos nem. A társadalom ránk húzza, hogy anorexiások vagyunk és természetellenesek. Senki nem dicsőit minket, ez egy tévhit.
Modellkedés.. Vékony vagyok, mégsem lehetek modell. Nem lehet minden nő modell, aki vékony, ez nem csak ettől függ. Kell hozzá egy karakteres arc és egy bizonyos magasság is. Nem azért nem lettél modell, mert nem vagy vékony.

Talán a fastfashion rám szabja a ruháit, de vidéken szerinted találok magamnak például nadrágot? Hát persze, hogy nem. Ezen felül a fast fashion egyes üzleteiben jelen vannak a plussize-os darabok. Oh és a repülőgép ülések szerintem egy normális testalkatra vannak előállítva, nem a vékonyaknak. Ha nem férsz el, gondolkodj, hogy talán veled van a baj, nem a világgal, amiért a soványakra tervezi a dolgait.

„Elfogadnak titeket, rajonganak értetek, és ti vagytok a normálisak.”

Senki nem fogad el, maximum azok, akik ismernek. Mindenki más túl vékonynak tart és nem egészségesnek. Senki nem rajong értünk és cseppet sem vagyunk normálisnak titulálva. Ha valami normálisnak számít, akkor az bizony a túlsúly. Mert ez nem kétséges, az átlagos testalkat már a túlsúllyal egyenlő.

Én tökre megértem azt, hogy valaki kövér és „érzékeny” a testére, de nem kell azonnal a vékonyakat savazni, mert mi ugyanúgy megkapjuk azt, amit ti, csak kicsit máshogy. A mi életünk sem fenékig tejföl. Hízni akarunk, de nem tudunk. Megkaptam valakitől, hogy „de hát hízni könnyű, egyél sok csokit meg zsíros húsokat”. Oké. Emiatt max. cukorbeteg leszek. A hízás is nehéz, hiszen azt is egészségesen kell csinálni, a kalóriákat számolni, és este 9kor ha még nincs meg az adott kalória mennyiség, muszáj letolni valamit a torkodon, csak hogy ne mutasson még kevesebbet a mérleg pár nap múlva. Ha elkapok egy vírust, akkor cseszhetem, főleg ha pont a hányás és a hasmenés lesz társam egy-két napig.

„Sokszor magyarázkodtam azért, mert én ilyen molettnek születtem.”

Képzeld, én is sokat magyarázkodom azért, mert én ilyen vékonynak születtem.

Az öltözködésben pedig nem csak a túlsúlyosak ütköznek korlátokban, egy sovány lány sem vehet fel akármit, egy sovány lány sem szívesen mutogatja a kissé kilátszó bordáit vagy a kelleténél csontosabb térdét, netalántán a combját. Én sem szívesen megyek strandra. Nekem UGYANOLYAN nehéz.

Te könnyebben fogsz szülni, én pedig tovább fogok élni. Mindkettőnk alkatában van pozitívum és negatívum is.

Én is önbizalomhiányos vagyok. Engem is csúfoltak. Én is éreztem magam rosszul a testemben, néha még most is előfordul. A világ nem körülöttünk forog, és főleg nem a lábaink előtt hever.

Mi lenne ha a molettebb nők nem írnának random leveleket a vékony nőknek? Fogalmuk sincs arról, hogy nekünk milyen. 

Tisztelettel:

egy nullás méretű nő J

(természetesen tudom, hogy ez a válaszom soha nem jut el a levél írójához, tekintve hogy nem magyar anyanyelvű tollból származik, de ezt muszáj volt kiírnom magamból)