A blogom célja, újra
Sziasztok!
Tegnap kaptam egy hosszú kommentet, aminek a végére bár oda lett írva, hogy reméli nem sikerült túl bántóra, attól függetlenül arra sikerült. A kommentet kitöröltem és a blogot is egy kis időre elrejtettem, hogy átgondoljam igaz-e, ami a kommentben volt. Persze így nem tudok reagálni már a kommentre, amit bánok. Meggondolatlanul töröltem ki, azonban néhány dolgot kiemelnék belőle még így is.
A blog NEM a túlsúlyosak ellen szól. Az, hogy többször is említést teszek róluk, csupán azért van, mert ők a másik szélsőség. De nem ellenük szól, közel sem. A barátaim 75%-a molett testalkatú, és ez engem soha nem zavart, egy percig sem. Elfogadom őket, főleg mert ismerem őket és tudom, hogy tényleg betegség miatt ilyenek, illetve valóban genetika. Soha nem mondtam olyat, hogy a kövérek (bocsánat a szó használatért) mind azért olyanok, amilyenek mert sokat esznek és lusták. Nyilván ott is lehet genetika. A bajom csupán az volt, hogy náluk ezt nem is kérdőjelezi meg senki, vagy ha mégis, akkor azt nem mondja ki hangosan. Míg nálunk, vékonyaknál ez nem jellemző. Ha velünk találkozik valaki, biztos említést tesz a túl sovány alkatunkra.
Én nem akartam magyarázkodni, de mégis fontosnak éreztem, hogy tisztázzam azt, hogy semmi bajom a másik szélsőséggel.
Az előző posztomban egy mondat is szerepelt, ami szintén felháborodást váltott ki, mondván "Te könnyebben fogsz szülni, én pedig tovább fogok élni." Talán tényleg nyersen hangzott, de semmi rosszindulat nem volt benne! Próbáltam egy pozitívumot keresni, ami mellettünk szól. Kevés van, így csak ezt találtam. De nem akartam vele megbántani senkit, azonban ez tény, hogy a genetikailag vékony emberek hosszabb ideig élhetnek.
Kérdésként felmerült, hogy minek reagálok a levélre, miért zavar az engem, hogy ő mit írt. A válasz erre egyszerű: a vékony lányoknak címezte, és én, mint vékony lány, célszemélynek számítok. Miért ne válaszolhattam volna rá?
A kommentelő még arra is rámutatott, hogy súlyos önértékelési zavaraim vannak és önbizalomhiányos vagyok. Ebben igaza volt. Voltak idők, amikor nem bírtam tükörbe nézni, annyira utáltam magamat. Amikor nem akartam új nadrágot venni, mert tudtam, hogy napokig kell keresnem a megfelelőt. Amikor nem akartam másokkal egy képen szerepelni, mert akkor jobban kirajzolódott, hogy defektes vagyok.
Igen, önbizalomhiányos vagyok. De próbálok ezen változtatni. A bloggal nem csak másoknak, hanem magamnak is szeretnék erőt adni, és idővel elfogadni magamat úgy, ahogy vagyok.
A blog NEM a túlsúlyosak ellen szól. Az, hogy többször is említést teszek róluk, csupán azért van, mert ők a másik szélsőség. De nem ellenük szól, közel sem. A barátaim 75%-a molett testalkatú, és ez engem soha nem zavart, egy percig sem. Elfogadom őket, főleg mert ismerem őket és tudom, hogy tényleg betegség miatt ilyenek, illetve valóban genetika. Soha nem mondtam olyat, hogy a kövérek (bocsánat a szó használatért) mind azért olyanok, amilyenek mert sokat esznek és lusták. Nyilván ott is lehet genetika. A bajom csupán az volt, hogy náluk ezt nem is kérdőjelezi meg senki, vagy ha mégis, akkor azt nem mondja ki hangosan. Míg nálunk, vékonyaknál ez nem jellemző. Ha velünk találkozik valaki, biztos említést tesz a túl sovány alkatunkra.
Én nem akartam magyarázkodni, de mégis fontosnak éreztem, hogy tisztázzam azt, hogy semmi bajom a másik szélsőséggel.
Az előző posztomban egy mondat is szerepelt, ami szintén felháborodást váltott ki, mondván "Te könnyebben fogsz szülni, én pedig tovább fogok élni." Talán tényleg nyersen hangzott, de semmi rosszindulat nem volt benne! Próbáltam egy pozitívumot keresni, ami mellettünk szól. Kevés van, így csak ezt találtam. De nem akartam vele megbántani senkit, azonban ez tény, hogy a genetikailag vékony emberek hosszabb ideig élhetnek.
Kérdésként felmerült, hogy minek reagálok a levélre, miért zavar az engem, hogy ő mit írt. A válasz erre egyszerű: a vékony lányoknak címezte, és én, mint vékony lány, célszemélynek számítok. Miért ne válaszolhattam volna rá?
A kommentelő még arra is rámutatott, hogy súlyos önértékelési zavaraim vannak és önbizalomhiányos vagyok. Ebben igaza volt. Voltak idők, amikor nem bírtam tükörbe nézni, annyira utáltam magamat. Amikor nem akartam új nadrágot venni, mert tudtam, hogy napokig kell keresnem a megfelelőt. Amikor nem akartam másokkal egy képen szerepelni, mert akkor jobban kirajzolódott, hogy defektes vagyok.
Igen, önbizalomhiányos vagyok. De próbálok ezen változtatni. A bloggal nem csak másoknak, hanem magamnak is szeretnék erőt adni, és idővel elfogadni magamat úgy, ahogy vagyok.
Szia!
VálaszTörlésÉn olvastam az előző bejegyzést, és szerettem volna reagálni rá, mert nekem is bicskanyitogató felhangja volt. Mert míg te rögtön azzal kezdted, hogy neked jó a szövegértésed, addig egész végig félreértelmezted azt a nyílt levelet.
A nyílt levél célja, hogy elérjen egy olyan széleskörű közönséget, amit másképp nem találna meg. Így tehát az abban a cikkben tett megjegyzéseid az ominózus nyílt levél létjogosultságára, értelmét vesztették.
A cikkben végig azt hangsúlyoztad, hogy nekünk, plus size, molett, duci embereknek (nevezd, ahogy akarod), senki nem tesz megjegyzést, nekünk nincsenek problémáink, az emberiség minket dicsőít.
Aha. Szóval ezért retusálják az egyébként normális és/vagy vékony testalkatú embereket tökéletessé. Ezért kell állandó jelleggel felszólalni a divat magazinok és az online média folyamatos nyomása ellen, amit a fiatal lányokra gyakorol, akikben ennek következtében alakulnak ki önértékelési és testkép zavarok.
Én hízékony vagyok. Az, hogy ez genetika vagy betegség, vagy lustaság abba nem szeretnék belemenni, ugyanis lényegtelen: folyamatos jelleggel kapom az apámtól, hogy fogynom, változtatnom kell, és lehetőségeimhez mérten igyekszem is tenni ezért. De nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam a bőrömben. És ezért, ez az alapvető magabiztosság (magabiztosan viselem a bőrömet, másról nincsen szó, mert bizonyos aspektusokból igenis önbizalomhiánnyal küzdök) vannak akik szépnek gondolnak, csinosnak. Másoknak csak átlagos vagyok, sőt, valakinek csúnya, szíve joga.
De ugyanez igaz a mérleg másik oldalára is - míg valakinek a fogni való alak tetszik, másnak a kiálló borda, és csontos térd. Sőt, meglepi: van, akinek egyik sem.
Amire még mindenképp ki szerettem volna térni, az az, hogy tényleg elkezdtem aggódni érted. Egy bejegyzésedet olvastam, nem ismerlek, nem tudom, ki vagy. De az előző cikkben, ha nem csal az emlékezetem, volt valami olyan, hogy nem szeretsz enni/undorodsz a kajától/ vagy valami nagyon hasonló. Nem emlékszem már rá. És kikéred magadnak, hogy igenis te nem vagy anorexiás.
De szeretném elmondani, hogy az anorexia nem azt jelenti, hogy csontos a térded, kiáll a bordád, zörögnek a csontjaid. Az anorexia egy étkezési zavar, s mint ilyen, egy mentális betegség, nem fizikai betegség. A média rosszul ábrázolja és rájátszik arra, amit az ember gondol, de a lényege az, hogy nem akarsz, nem is tudsz enni, mert a bare minimumtól is felfordul a gyomrod, rosszul érzed magad, és bármi történik is, nem vagy elégedett a testeddel, folyamatosan fogyni akarsz. Ebből adódik, hogy egy duci, plus size alkatú ember UGYANÚGY lehet anorexiás, mint egy végtelenül vékony, sovány egyén.
Engem, őszintén, rendesen sért, hogy te olyan jószívű vagy, hogy elfogadod túlsúlyos barátaidat. Mégis mi a franc? Kikérem magamnak. Engem te ne fogadjál el. Meg ne haragudj, de ez nem egy olyan dolog, amit elfogadni kell - ezt konstatálod, és mész tovább. Ezzel nem kell foglalkozni. Ahogy ők sem foglalkoznak azzal, hogy neked a testtömeg indexed kevesebb. Remélem érted, miért mondtam ezt.
Furthermore: Szeretném, ha a kommentet nem törölnéd ki. Igen, gondolkozz el rajta. Nem bántásnak írtam, és kihoztam magamból a legjobbat, hogy még véletlenül se bántsalak meg szándékosan. De rá kell jönnöd, hogy az a hang, és az a látásmód, amivel a témát kezeled - és amivel előfordulhat hogy más témákat is kezelsz -, nem vezet sehova. Mert ha így kezelsz, ennyire foghegyről kezelsz más témákat is, akkor basszameg igenis ki fogod húzni a gyufát másoknál. Legyen az vallás, szerelem, politika, BÁRMI ezen a világon. Hagyd, hogy mások is reagáljanak. Neked is, nekem is. Azzal nem oldasz meg semmit, hogy zárolod a blogot, kitörlöd a kommentet: sőt. Generálj vitát. Mert akkor juthatunk konszenzusra, ha hagysz minket vitázni. Emlékszel? Tézis+Antitézis=Szintézis -- De mind a kettő kell, hogy meglegyen a harmadik.
Fruzsi
Halihó!
TörlésNem nagyon akarok beleszólni a dolgokba, de egy nagyon is szemet szurt a kommentben. Hogy anorexi lenne? Tanusíthatom, hogy tobbet eszik, mint a 110 kilos nagypapam, pedig az nem semmi mennyiség. Nagymamam mindig poenkodik vele, hogy orokbefogadja, mert mindent megeszik, amit ele raknak, jo unoka alap.
Ja és az, hogy téged sért, hogy elfogadja a tulsulyos baratait és a "kikerem magamnak. engem te ne fogadjal el" egyaltalan nem passzol ossze. Te nem vagy a baratja! En igen. Es kifejezetten orulok, hogy nem akar megvaltoztatni, elfogad olyannak amilyen vagyok. Az, hogy elfogad olyannak, amilyen az adott ember azt is jelenti, hogy nem akarja megvaltoztatni, raeroszakolni hogy fogyjon/hizzon meg az illeto, nem akarja olyanra faragni, ami neki elfogadhato, hanem hagyja, hogy ugy elje az adott ember az eletet, ahogy o akarja. Es szerintem te is ezt szeretned, hogy ne akarjanak valtoztatni rajtad, a leirasod alapjan, miszerint allandoan azt hallod, hogy fogyj le, es te teszel is a cel erdekeben (feletehetoleg azert IS, hogy vegre elfogadjon, ne akarjon tobbet valtoztatni rajtad). Nem hiszem, hogy tévednék, de javíts ki, ha igen.
Pusza
Szia Fruzsi! :)
VálaszTörlésTudom, hogy a levél mit akart adni, nem értelmeztem félre. A célom csupán az volt, hogy leírjam a másik oldalát is. Nem a hölgybe kötöttem bele konkrétan, csak néhány sorba, amit leírt. Az a helyzet, hogy ezen kár vitatkozni, mert te nem érted azt, hogy engem miért fogott meg a levél néhány része, én pedig nem értem, hogy neked miért fájt az enyém, ami még válasznak sem mondható, csupán leírtam, hogy mi, vékonyak ezt hogyan éljük meg.
Nem gondolom azt, hogy nektek nincsenek problémáitok, nyilván mindenkinek vannak. Fogadni merek, hogy a tökéletes alakú nők is találnak problémát magukon. Tényleg sajnálom, ha bunkónak tűntem, mert egyáltalán nem annak szántam. Azt, hogy nem tesznek rátok megjegyzéseket, csupán úgy értettem, hogy ha találkoztok egy idegen emberrel, akkor nincs benne az első 5 mondatban az, hogy "Úristen, de sovány/kövér vagy!".
A társadalomtól ti is megkapjátok a sok bántást és sértést. De mi is. Éppen ezért hangsúlyoztam, hogy nem dicsőít minket senki és nem imádnak (azt pedig nem írtam, hogy titeket pedig igen).
Lehet, hogy a médiából ez ömlik, és úgy tűnik, hogy pozitív fényben vagyunk feltüntetve, de a való életben ez cseppet sem jellemző. Azt akartam, hogy ez tiszta legyen.
A bejegyzésed azon részére, hogy aggódsz értem, nem kívánok válaszolni mert nyilvánvalóan összekeversz valakivel. Soha nem írtam ilyet. Szeretek enni, jó étvágyam van. :)
Az pedig, hogy téged sért, hogy elfogadok egyes embereket úgy, ahogy vannak, nos ezzel nem tudok mit kezdeni. A komment alapján te egy erős, magabiztos nő vagy az apai nyomás ellenére is, amihez gratulálok! De sokan nem azok, és én tudom, hogy egyes barátaimnak néha jól esik, ha mondok egy-két kedves szót, biztosítom őket arról, hogy úgy jók, ahogy vannak és én elfogadom őket olyannak, amilyenek. Ez néha nekem is jól esik. :)
A jövőben igyekszem a témákat nem foghegyről kezelni, kezdő vagyok és csak szerettem volna kiírni magamból, de talán van igazság abban, hogy ezt nem a leghelyesebb úton tettem. Köszönöm a kommentet és vélemény nyilvánítást.
Puszi,
Melinda
Szia!
VálaszTörlésKöszi, hogy reagáltál, és ne haragudj, ha bántóra sikerült, tényleg nem az lett volna a célom, csak a véleményemet szerettem volna leírni. Szimplán csak nem értettem, miért úgy írod le a véleményed, mintha "féltékeny" lennél a molett testalkatúakat ért (nem sok) elfogadásra. Sajnos emiatt tűnt nekem, mintha kicsit ellenük lennél, főleg, hogy több bejegyzésedben is szerepelt erre utaló megjegyzés.
Sok sikert a blogodhoz, mint már mondtam, az ötlettel, hogy a vékony lányokat szeretnéd motiválni, nekem nagyon tetszik. Van egy barátnőm, aki pont ezért nem tudja elfogadni önmagát, sokszor szomorkodott már nekem emiatt.
hajrá :)
Szia! :)
TörlésMint már többször is említettem, ez csak az ellen irányult, hogy nekik senki nem mondja 5 perc ismeretség után, hogy "Nagyon kövér vagy!" Nyilvánvalóan, hiszen ez nagyon bántó. És ennek a "Nagyon vékony vagy!" változata ugyanannyira szarul tud esni, és mi ezt meg is kapjuk. Ez nem ellenük, hanem az ilyen embereknek szólt, hogy kicsit gondolkodjanak, és néha inkább maradjanak csendben. Az elfogadást erre értettem, de ez talán tényleg nem minősül elfogadásnak, csak az emberek érzik, hogy ezt nem kéne szóvá tenni.
De megértem, ha félreértetted mert eléggé kétértelműen fogalmaztam, ha nem én írtam volna, lehet én is félreértettem volna.
Nincsen bennem rosszindulat és nem szeretném elbagatellizálni mások problémáját, nyilván nekik is megvan a maguké. A levelet író nő kiírta magából, gondoltam én is megteszem, mert segít nekem és másoknak is (bár itt nem kaptam pozitív visszajelzéseket, de egy bloggeres facebook csoportban igen, és boldog vagyok, amiért egy pár ember rájött, hogy nincs egyedül).
Legközelebb megpróbálok egyenesebben fogalmazni. ^^
Puszi,
Melinda