Modern Istennők

Legjobb barátnőm szavaival élve: Fogadj el - mondtam a tükörnek :)

Ebben a bejegyzésben egy könyvet szeretnék bemutatni. A tartalom természetesen nem szponzorált, bár ez gondolom nyilvánvaló, de azért leírtam. :D
Körülbelül 9 hónapja találtam rá Kollár Annára, és rajta keresztül a Modern Istennők Kézikönyvére. A könyv megvásárlásával belépőt nyertem egy vip klubba (egy facebook csoport), ahol mindig fel lehet töltődni energiával és pozitivitással. Egy olyan csoportról beszélünk, ami tele van csodálatos nőkkel, akik szeretnének megváltozni, elfogadni önmagukat. A könyv lényege, hogy lemondj a félelemről, és szeresd illetve megvalósítsd önmagadat.
Feszegetni kell a korlátainkat, át kell rajtuk törni és új dolgokat felfedezni. Nem szabad hagyni, hogy a félelem irányítson mindent. Legyen szó egy rossz párkapcsolatról vagy egy rossz munkahelyről, egy félresikerült döntésről. Bármiről. Soha nincs késő, mindig lehet változtatni.
Én soha nem voltam kellően magabiztos. A gimnáziumban interaktív feladatoknál soha nem szólaltam fel, akkor se ha tudtam a választ. Nagyobb társaságokban szintén nem beszéltem, inkább az a megfigyelek és hallgatok típus voltam (igazából még mindig inkább ez a jellemző, de próbálok változtatni).
Számomra egyfajta áttörést az előző félévem jelentette az egyetemen. Felvettem egy Prózaírói gyakorlatok nevű tárgyat, mert imádok írni. Volt bennem egy olyan gondolat, hogy itt talán majd beszélni kell, de azért imádkoztam, hogy inkább csak be kell majd adni az irományokat. Pechemre (visszanézve inkább szerencsémre) a tanár azt akarta, hogy mindenki maga olvassa fel azt, amit írt. Ott egy kicsit végem volt. Már az első órára megírtam a novellámat az adott témából, de nem olvastam fel. A második órán sem és végül a harmadikon sem. Csak ültem, hallgattam másokat, ahogy büszkén felolvassák én pedig csak őrizgettem a sajátomat. Tudtam, hogy nem mehet így örökké, hiszen 5 novellát muszáj felolvasnom a félév alatt, hogy meglegyen az ötös. De mindig csak elterveztem, hogy majd legközelebb, addigra összeszedem magam.
És egyszer csak jelentkeztem. Magam sem értem, azóta se, hogy hogyan tudtam megtenni. De megtettem és felolvastam és nevettek rajta, mert a humor az én eszközöm (mármint tényleg azért nevettek, mert humoros novellát írtam, nem azért mert olyan rossz volt :D).
Kiléptem a komfortzónámból és ez hihetetlenül jó érzés volt. Felszabadult és boldog voltam utána.
Ha valamitől félünk, akkor azt lehet húzogatni, halasztgatni, de ami késik nem múlik. Előbb vagy utóbb szembe kell nézni vele. De az érzés ami utána eluralkodik rajtunk mindennél fantasztikusabb.
Nem azt mondom, hogy azóta én lettem a társaságok középpontja, a folyton dumáló és mindenkivel haverkodó egyén. De megtettem egy lépcsőfokot és a tanár az egyik biztos pontom lett az egyetemen. Mert megdicsért és biztatott. Utána egy másik tárgynál, amit szintén ő tartott a vizsgán le se lehetett lőni. Végig beszéltem és ez is hihetetlenül jó érzés volt.

Modern Istennőnek lenni jó dolog, legyetek ti is modern istennők! Mutassátok meg a világnak, hogy kik vagytok, de elsősorban saját magatoknak mutassátok meg, ismerjétek meg magatokat és feltétel nélkül szeressétek azt akik vagytok! Hosszú folyamat, még én is csak az elején vagyok, de hiszem, hogy megéri! :)