Önbizalomhiány

Amikor fiatalabb voltam, 16-17 éves gimnazista, mindig szerelmes voltam valakibe (legalábbis rajongtam értük). Ez az azonban mindig viszonzatlan maradt és ez szép lassan tönkretette az énképemet, vagyis gondolom nem csak az, de nagyban hozzájárult. Persze lehet azt mondani, hogy ne másoktól tegyem függővé azt, hogy én szeretem-e magamat, avagy sem, de mégis így alakult. Azt hittem, ha végre lesz, aki szeretni fog, akkor én is szeretni fogom magamat.

De mi történik, ha még a párkapcsolatban is önbizalomhiánnyal küszködik az ember? Sokszor megölöm a hangulatot, amikor éppen rám jön, hogy nem vagyok elég jó. Ez egy folyamatosan visszatérő gondolat, és amikor beférkőzik a gondolataim közé, akkor napokig, sőt talán hetekig önmarcangoló életet élek. Hogy ez miért jön elő? Mert a legfőbb „hobbim” az, hogy másokhoz hasonlítom magamat. Mindig van valaki, akinek kerekebb a feneke, nagyobb a cicije, fényesebb a haja, szebb a mosolya, jobban kijön az emberekkel, jobb jegyet kapott, gyorsabban elvégezte a feladatát és még sorolhatnám. Szerintem sokan esünk bele ebbe a csapdába, akár önkéntelenül is. Így most mindenkit, akinek vannak rosszabb napjai (netalántán minden napja ilyen) egy közös önbizalom tréningre invitálok. Nem képzelem magamnak semmi nagy embernek, aki aztán most megmondja a tutit, hiszen én sem vagyok harmóniában önmagammal. Ezek a tippek nem fogják megváltoztatni, azt ahogy magatokra néztek, de talán kicsit segítenek nektek és nekem is. De minden agyban dől el, az önbizalomnak belülről kell jönnie nem pedig külső forrásokból. 

Első és legfontosabb szabály: a máshoz való hasonlítást fejezzük be! Egyelőre én magam sem tudom, hogy ez hogy fog működni, de igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni.

Második lépés: tanulmányozzuk magunkat a tükörben! Nyilván mindenki napi szinten belenéz a tükörbe, de most álljunk előtte percekig, anélkül, hogy bármit is csinálnánk. Csak nézzük magunkat és a hibákon túl találjunk valamit magunkon, amit szeretünk! Ez lehet egy aranyos anyajegy, a mosoly, a szem, a szempilla, az orrod íve, a szemöldököd formája, bármi. Találd meg, és ezután csak erre koncentrálj.

A következő tippem inkább a vékony lányokhoz szól: talán ismerős lehet (vagy lehet csak én voltam ilyen), hogy a vékony végtagjaimra bő ruhadarabokat húztam, hogy minél jobban elfedjem azokat. Én buta persze nem tudtam, hogy ezzel csak még hangsúlyosabbá tettem őket. Hordjunk szűkített fazonokat, sokkal magabiztosabbnak érzem magam olyankor! (Ez persze a molett nőknek is jó tanács, a túlságosan bő darabok egyikünknek sem állnak jól.)  

Néha öltözzünk ki csak úgy, mindenféle különösebb indok nélkül! Ha csak a boltba ugrunk le, akkor is legyünk csinosak!

Személyes tipp: RÚZS. Nekem a rúzs az önkifejezés eszköze. Ha rúzs van rajtam, sokkal magabiztosabbnak érzem magam, rúzs nélkül szinte már nem is megyek utcára. Nem azt mondom, hogy mindig tűzvörös ajkakkal rohangáljunk, vagy éppen vibráló pink színeket fessünk az ajkunkra, de egyszer-egyszer ez is belefér. A hétköznapokra pedig ott vannak a visszafogott, nude színek. (Ez persze csak nekem segített, ill. egy barátnőmnek. Minden ember más és más, találjuk meg, hogy mivel tudjuk kifejezni önmagunkat!)

Az előző posztomban már említettem a félelmünkkel való szembenézést. Ez is nagyon fontos lépés lehet. Semmi sem olyan ijesztő, mint amilyennek ki néz! J

Vegyük észre a sikereinket. Képesek vagyunk akkor is arra gondolni, ami nem jött össze, ha mellette van 3 dolog, ami pedig összejött. Ünnepeljük meg magunkat, majd induljunk neki újra annak, ami nem sikerült. Ezt sokszor hangoztatom a páromnak is, aki sikert sikerre halmoz az egyetemen, de ha egy dolog nem úgy jön össze, ahogy ő azt eltervezte, vagy ahogyan azt akarta, akkor azonnal azt mondja, hogy nincsen semmi sikerélménye. Egyetlen kudarcnál képesek vagyunk elfelejteni minden sikerünket.

Az előzőhöz kapcsolódóan, tűzzünk ki magunk elé apró célokat. Ezek lehetnek napi célok például. És ha sikerült, akkor legyünk büszkék magunkra. Egyszer egy beadandót írtam az egyik órámra, elterveztem, hogy aznap elkezdem és megírok két oldalt (azért csak kettőt, mert sok kutatómunkát és olvasást igényelt). A nap végére meglett a két oldal, én mégis csalódott voltam, amiért nem sikerült több. Pedig a magam elé kitűzött célt sikerült elérnem.

Én nem vagyok az a fajta ember, aki folyamatosan gyűlöli önmagát és minden napját az önmarcangolás teszi ki, de vannak rosszabb időszakok az életemben, amikor jobban előjön az érzés. Sokszor olvastam, hogy akik magukat nem tudják szeretni, azok másokat sem tudnak. Én ezt nem így gondolom, mert pár embert tényleg tiszta szívemből szeretek, akkor is, ha magamat néha napján kifejezetten utálom. Ezt csak azért írtam le, mert szeretném elkerülni azokat a megjegyzéseket, hogy csak azért vagyok együtt a barátommal, mert jót tesz az önbizalmamnak. :D 

Nektek van valami tippeket, hogyan lehet kicsit feltuningolni az önbizalmunkat?