"Úristen, de kövér vagy!"

   E bejegyzést egy nem rég történt eset váltotta ki belőlem. Sétáltam hazafele és a közelben egy társaság ült odakint és elég hangosan egy „úristen de sovány ez a lány” kijelentés hangzott el, direkt úgy persze, hogy halljam. Szívesen visszafordultam volna, hogy „te meg úristen de kövér vagy” (mert az volt) de végül nem tettem. 

   Nem lenne fura és bántó, ha például túlsúlyosként találkozol egy ismerősöddel és az első 5 mondata között ez is szerepel? Vagy nem éreznéd magadat bunkónak, ha te tennéd ezt a megjegyzést valakire? Gondolom a válasz mindkettőre elég egyértelmű. Bántó, fura és cseppet sem kedves mondat. Éppen ezért senki sem tesz megjegyzéseket egy kövér emberre, mert az fájna neki. Ez teljesen érthető, senkinek se esik jól, ha szóvá teszik, hogy „te már megint híztál, lassan az ajtón se férsz be”. Nos a „te már megint fogytál, lassan már csak az árnyékod látogat meg” sem épp kedves. Ez mégsem tabu, ezt mégis kimondja mindenki.
„Hány kiló vagy te? 50 kiló vasággyal?” És ha igen? Miért kell megjegyzést tenni rá? Egyesek szerint mi vékonyak talán vakok vagyunk? Annyira jó, hogy minden találkozásnál emlékeztettek rá, hogy átférünk a tű fokán, mert már pont elfelejtettem! De tényleg. Azt hittem túl nehéz vagyok, de szerencsére elmondjátok, hogy nem, így megnyugodhatok, hogy még mindig xxs a méretem.

Őszintén nem értem, hogy ez miért nem számít bunkóságnak.

   Akik ezt olvassák, remélem elgondolkodnak a dolgon, és legközelebb ha egy vékony lánnyal találkoznak, nem tesznek rá megjegyzést (kivéve persze, ha ez a vékony lány büszke rá, hogy sikerült leadnia pár plusz kilót, akkor nyugodtan dicsérjétek meg). De a vaságyas, csontvázas és alultáplált poénokat tartsátok meg magatoknak.